A hipnózis egy ún.megváltozott tudatállapot,amelyet egyes feljegyzések szerint már Kr.e. 3000-ban is használták az egyiptomiak.A legtöbb ember szemében valami misztikus jelenség vagy bűvésztrükk,ám ennél többről van.A hipnózist és meggyőzés technikát bárki megtanulhatja,ám a hipnózis nem mindenki "fog".

Nem mindenki hipnotizálható ugyanannyira,mint a másik.



  A hipnábilitás mértéke tulajdonképpen ezt jelenti, hogy valaki mennyire hajlamos a hipnotikus szuggesztiók végrehajtására, vagyis, hogy milyen mértékben hipnotizálható. A kérdés a '60-'70-es években kialakított standardizált hipnábilitási skálák óta vizsgálható egzaktul. E skálákban standard hipnózis indukciót alkalmaznak, majd különféle szuggesztiókat adnak, pl. hogy az embernek emelkedjen fel a karja, vagy hogy zümmögő legyet halljon a szobában. A teljesített szuggesztiók száma adja ki a hipnábilitás mérőszámát.
   A vizsgálatokban általában alacsony és magas hipnábilitású személyeket szoktak összehasonlítani különféle mérési eljárásokkal. A személyiségjellemzők felöl közelítve a kérdést, azt találták, hogy az erősen hipnábilisak hajlamosak erősen bevonódni mindenféle képzeleti tevékenységbe, pl. mélyen el tudnak merülni egy regény olvasásában. További jellemzőjük a gondolati rugalmasság és a koncentrációs készség.
   Amikor EEG-vel vizsgálták a gyengén és erősen hipnábilisek csoportját, kezdetben az un. fokozott alfatevékenységre való hajlamot tették felelőssé a hipnábilitásért. Az alfatevékenységet az EEG-n a 8-13 Hz-es frekvenciasáv jelenti, amit akkor tapasztalni, amikor lehunyjuk a szemünket és bambulunk. Az agykontrolos Silva még ezidőtájt csente el és szabadalmaztatta sajátjaként a meditáció- és hipnóziskutatás ismereteit, de ahogy mondják, lemaradt egy körrel, mert az agykontrolosok megszédített tömegei még mindig "alfába mennek le", miközben ma már tudjuk, hogy a fokozott theta (3-9 Hz) aktivitás jellemzi mind az erősen hipnábilisokat, mind a meditatív és hipnotikus állapotokat.

A '60-'70-es években, a modern agykutatás hőskorában sokáig azt gondolták, hogy a jobbfélteke-domináns személyek, vagyis akiknek aktívabb a jobbféltekéjük, azok jobban hipnotizálhatók. De ma ennek épp az ellenkezőjét gondoljuk.
   Kiderült ugyanis, hogy a két félteke eltérően figyel a világra: a jobbfélteke figyelme széleskörű, mindenre figyel, ami körülöttünk történik, mondhatnánk azt is, szétszórt a figyelme. A balfélteke ezzel szemben erősen tud koncentrálni, vagyis képes a figyelt ingeren kívül minden mást kizárni. Pontosan erre van szükség, amikor a hipnózisindukció zajlik, ugyanis a hipnotizőr törekvései ilyenkor arra irányulnak, hogy az alany csak az ő hangjára, ill. az általa sugallt testi élményekre figyeljen. Az erősen hipnábilisok egyik jellemzője tehát a fokozott balféltekei dominancia.
    Érdekesen támasztja alá ezt számos dolog. Pl. az aggodalmaskodó, szorongó emberek általában fokozott jobbféltekei aktivitással jellemezhetők ("mindenhol veszélyt szimatolnak"), s az ilyen személyek szorongáscsökkentő gyógyszerek hatására hipnábilisabbakká válnak. Ennek oka az, hogy a szorongáscsökkentő gyógyszerek a jobb homloklebenyben fészkelő szorongásközpontunkat gátolják, s ezzel közvetve fokozzák a bal homloklebeny aktivitását.
    A balféltekei figyelmi folyamatokban fontos szerepet játszik a dopamin nevű idegi hírvivő anyag; azok a szerek (pl. amfetamin, LSD), melyek serkentik ennek a dopamint szállító idegpályának az aktivitását, egyben fokozzák a hipnábilitást is.
    Aki egy kicsit olvasott már a két félteke eltérő sajátságairól, abban bizonyára már megfogalmazódtak kételyek, hiszen az erősen balféltekeiek a túlzottan racionális "kockafejűek" szoktak lenni, s éppen ők volnának a hipnotizálhatóbbak?

Mi történik az agyban hipnózis alatt?

    Nos a hipnábilitás egyik fontos mutatója a féltekei aktivációs dominanciaváltás rugalmassága. Akik tehát "beleragadnak" a balféltekei folyamataikba, azok valóban túl racionálisak szoktak lenni, és nem tudják agyukat feladatfüggően használni, vagyis mindent a józan ésszel akarnak megoldani, legyen az logikai feladvány, vagy nehéz érzelmi helyzet. A hipnábilis személyek azonban mindig a helyzethez illő féltekéjüket aktiválják, vagyis, amikor logikusan kell gondolkodni, vagy erősen koncentrálni, akkor a balféltekéjüket, amikor pedig fel kell oldódjanak mondjuk egy zenei élményben, akkor átadják az irányítást a jobbféltekéjüknek.
   A hipnózis indukció folyamatában az első lépés mindig a beszűkült figyelem állapotának létrehozása. Láttuk, hogy az erősen hipnábiliseknek ez jól megy. Ezt követően azonban az alanynak fokozatosan fel kell adnia kritikai érzékét, a realitás tesztelését, hiszen a hipnotizőr olyan dolgokat kezd sugallni, ami "ép ésszel" nem fogadható el. Pl. hogy egyik kezem fel fog emelkedni. A "józan ész", a valóság folyamatos kontrolja a homloklebeny funkciója; aki el tudja "hinni", hogy a keze csak úgy maga-magától fel fog emelkedni, annak le kell mondania a hitetlenkedésről, vagyis homloklebenye intenzív működtetéséről. Később a hipnotizőr egyre inkább képszerűen kezd beszélni, hasonlatokat használ és illogikus kapcsolásokat hoz létre. Pl. "most kint fekszik a tengerparton, lágy szellő fújdogál, süt a nap, a sirályok rikoltoznak, a távolban gyerekek zsivaja, érzi a homok melegét, s minél jobban érzi ujjain az átpergő homokszemeket, annál mélyebb hipnózisba kerül". Ugye valójában az illető egy széken ül, az összes dolgot el kell képzelnie (vizuális, hallási, tapintási, hőérzési fantáziák), és annál mélyebb a hipnózis, minél jobban érzi a homokszemeket peregni ujjai közt, ami egy teljesen illogikus összekapcsolása két dolognak. De működik, mert kikapcsol a homloklebenyi cenzúra, beindul a jobbféltekei fantáziavilág, és ott már nincsenek ellentmondások és logika.

No ennyi elég is a tudományos ismetetésből.A hipnoterápiát még ma is gyakorta alkalmazzák a dadogás,illetve egyéb pszihés problémákra.A hipnózis egyik fontos része a vizualizáció,amely azt jelenti,hogy erősen gondolunk jó dolgokra,és ezáltal segítjk képzelő és koncentráló képességünket.De a gondolat ereje nagy úr,így ha pozítív gondolataink vanak,akkor pozitívan állunk hozzá mindenhez.Később még kitérek a gondolat erejére.

A hipnózis másik fontos része a NLP(neuro lingvisztikus programozás)amelyet John grinder és Richard Blender fejlesztett ki a '70-es években.

Az önhipnózis által jelentős eredményeket érhetünk el életminőségünk javulásában.Akit érdekel ,hogy lehet másokat hipnotizálni,az szerezze meg a fent említett két személy  könyvét,Trance formations-t.Csak azt nem tudom magyar fordítás létezik -e.